Szemelvények a Bibliából

Elkezdtük már a munkálatokat és, hogy egy kis betekintést nyerhessenek a készülő anyagba az oldalra feltöltöttünk néhány audio anyagot amikhez a bibliai részleteket is mellékeltük.

A teljes Biblia megtalálható a https://abibliamindenkie.hu/ weboldalon.

Mózes 1. könyve - 3. fejezet - A bűnbeesés

 

Narrátor - Háda János

Úristen - Kautzky Armand

Kígyó - Galbenisz Tomasz

Ádám - Zámbori Soma

Éva - Molnár Szilvia

A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól:

 

  • Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? 

 

Az asszony így felelt a kígyónak:

 

  • A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! 

 

A kígyó erre így felelt az asszonynak:

 

  • Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. 

 

Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. 

Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. 

De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte:

 

  • Hol vagy? 

 

Az ember így felelt:

 

  • Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. 

 

Az Isten erre azt kérdezte:

 

  • Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 

 

Az ember így felelt:

 

  • Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. 

 

Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól:

 

  • Mit tettél?

 

Az asszony így felelt:

 

  • A kígyó szedett rá, ezért ettem. 

 

Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak:

 

  • Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. 

 

Az asszonynak ezt mondta:

 

  • Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. 

 

Az embernek pedig ezt mondta:

 

  • Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! 

 

Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. 

Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. 

Azután ezt mondta az Úristen:

 

  • Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz.

 

Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen, kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 

És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.

Máté Evangéliuma - 6. fejezet részlet - Az imádkozás
 

Jézus - Széles Tamás
 

Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. 

Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. 

Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. 

Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle. 

Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 

mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.  

Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 

Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

Lukács Evangéliuma 1.-2. fejezet részlet - Jézus születése

 

Narrátor – Kőszegi Ákos

Angyal – Molnár Szilvia

Szűz Mária – Kubik Anna

Erzsébet, angyalok – Bajza Viktória

Pásztor – Tóth Olivér

1. fejezet

A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. 

És hozzálépve így szólt az angyal:

 

  • Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!  

 

Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 

Az angyal ezt mondta neki:

 

  • Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. 

 

Mária megkérdezte az angyalt:

 

  • Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? 

 

Az angyal így válaszolt neki:

 

  • A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert Istennek semmi sem lehetetlen.

 

Mária ezt mondta:

 

  • Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!

 

És eltávozott tőle az angyal.

Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 

Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. (DOOR CREEK)

Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta:

 

  • Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

 

Mária pedig ezt mondta:

  • Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké. 

 

Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.

2. fejezet

1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 

2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. 

3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 

4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 

6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 

8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 

9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 

10 Az angyal pedig ezt mondta nekik:

 

  • Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. 

 

És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 

 

  • Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

 

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz:

 

  • Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. 

 

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. 

Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. 

Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. 

 pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.

János Evangéliuma 1. fejezet - Az ige testté lett

 

Narrátor – Kautzky Armand

Keresztelő János – Háda János

Jézus – Csernák János

Papok, leviták, farizeusok – Galbenisz Tomasz

Nátánaél – Tóth Olivér

András – Arany Tamás

Fülöp – Nagy Sándor

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. 

Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 

Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.  

János bizonyságot tett róla, és azt hirdette:

 

  • Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 

 

Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.  Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle:

 

  • Ki vagy te? 

 

Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta:

 

  • Én nem a Krisztus vagyok. 

 

Erre megkérdezték tőle:

 

  • Hát akkor? Te vagy Illés?

 

Ő azt mondta:

 

  • Nem az vagyok.

  • A próféta vagy?

 

Így válaszolt:

 

  • Nem. 

 

Ezt mondták tehát:

 

  • Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról? 

 

Erre ő így felelt:

 

  • „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta. 

 

A küldöttek között voltak farizeusok is, és ezek tovább kérdezték őt:

 

  • Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta? 

 

János így válaszolt nekik:

 

  • Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. 

 

Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt:

 

  • Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. 

 

Így tett erről bizonyságot János:

 

  • Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.

 

Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és amikor megpillantotta Jézust, aki arra járt, így szólt:

 

  • Íme, az Isten Báránya! 

 

Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket:

 

  • Mit kerestek?

 

Ők pedig ezt válaszolták:

 

  • Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz? 

 

Ő így szólt:

 

  • Jöjjetek, és meglátjátok.

 

Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; mintegy délután négy óra volt. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki:

 

  • Megtaláltuk a Messiást

 

– ami azt jelenti: Felkent. Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt:

 

  • Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni

 

ami azt jelenti: Kőszikla. Másnap Jézus Galileába akart indulni. Találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá:

 

  • Kövess engem! 

 

Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá:

 

  • Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: a názáreti Jézust, József fiát. 

 

  • Származhat-e valami jó Názáretből?

 

kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt:

 

  • Jöjj, és lásd meg! 

 

Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla:

 

  • Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság. 

 

 

Nátánaél megkérdezte tőle:

 

  • Honnan ismersz engem?

 

Jézus így válaszolt neki:

 

  • Mielőtt Fülöp idehívott téged, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.

 

Nátánaél így szólt hozzá:

 

  • Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya! 

 

Jézus így válaszolt neki:

 

  • Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni. 

 

És hozzátette:

 

  • Bizony, bizony, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ - 13. fejezet - A szeretet

Kubik Anna

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. 

És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 

És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 

Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 

Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 

A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 

Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 

Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 

Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. 

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.